A praediabetes a 2-es típusú cukorbetegség előállapota, a szénhidrát-anyagcsere zavarának olyan stádiuma, amikor a már kórosan emelkedett glykaemiás értékek még nem érik el a diabetesre jellemző laboratóriumi pa­ramétereket. A mérsékeltebb glykaemiás értékek ellenére a praediabeteses betegek kardiovaszkuláris rizikója fokozott, illetve a betegek többsége a későbbiek során manifeszt cukorbeteggé válik. 

Ma a metformin a leggyakrabban felírt antidiabetikum, világszerte mint­egy 150 millió cukorbeteg szedi rendszeresen. Közel másfél évtizede ez az elsőként alkalmazandó gyógyszer 2-es típusú diabetes mellitusban több nemzetközi szakmai szervezet ajánlása alapján. Egyes vélemények szerint még ma sem értékeljük eléggé ezt a gyógyszert, mások kételyeket fogal­maznak meg a metforminkezelés makrovaszkuláris és egyéb előnyeivel kapcsolatban.

Egyértelmű, hogy a 2-­es típusú diabétesz szorosan összekapcsolódik a magas morbiditási és mortalitási aránnyal. A diabétesz utóbbi évtizedekben jelentősen megnövekedett prevalenciája az ellátó rendszerekre is óriási terhet ró. 

Életmód-változtatás és a metforminkezelés hosszú idejű hatása a diabétesz és a mikrovaszkuláris szövődmények kialakulására 

A prediabétesz olyan, magas diabéteszkockázattal járó állapotot jelöl, amelyet a normálisnál magasabb, de a cukorbetegségre még nem diagnosztikus glykaemiás paraméterek jellemeznek. A prediabétesz a 2­-es típusú diabétesz kialakulásának fokozott kockázatával járó állapot.¹ 

A policisztás ovarium szindróma (PCOS) az egyik leggyakoribb, nőket érin­tő endokrinológiai, metabolikus kórkép a reprodukciós korban. Sokáig a velejáró menstruációs zavarok és meddőség miatt foglalkoztak vele, de az utóbbi évtizedekben, jobban megismerve a kórkép patofiziológiáját, egyre inkább előtérbe kerül a belgyógyászati szövődmények megelőzése/ kezelése.

Az egészséges étrend és az aktív életmód megelőzheti, késleltetheti a cu­korbetegség megjelenését, segítheti a kialakult betegség gondozását. A jelenlegi irányelvek hosszú távon a testsúly 5−7%-os csökkentése mel­lett legalább heti 150 percnyi, legalább közepes intenzitású testmozgást javasolnak a prediabéteszesek és diabéteszesek többségének. 

Egyre több adatunk van arra, hogy azok a betegek, akik elsajátítják a COPD-specifikus önmenedzselést, kevesebb kórházi felvételt igényelnek. 

Az adiponektin – csaknem kizárólag az adipocyták által termelt hormon – több gyulladásellenes és inzulinérzékenyítő folyamatban vesz részt. Az adiponektin plazma szintje egyes metabolikus zavarokban (pl. elhízás, gyulladásos állapotok, inzulinrezisztencia, 2-es típusú diabetes mellitus [T2DM]) csökken. Az obszervációs vizsgálatok egybehangzóan fordított korrelációt igazoltak a plazma adiponektinszintje és az incidentális T2DM előfordulásában az általános populáción belül. Az akut myocardialis infarktus (AMI) azon eseteiben, ahol az anamnézisben nem szerepel T2DM, a csökkent glükóztolerancia (IGT, impaired glucose tolerance) és a nem diagnosztizált T2DM a kedvezőtlen prognózis gyakori és erős prediktora. A felvételkor mérhető vércukorszint még nem diabeteses személyeknél is független kockázati tényezőnek számít, részben a csökkent β-sejt-funkcióval összefüggésben.

A 2-es típusú diabetes mellitus heterogén betegség, sikeres megelőzéséhez fontos megértenünk a hátterében álló különféle patomechanizmusokat.